Varázsmese

A rozzant gebe

2011-10-02T20:12:00.000+02:00

Hol máshol feküdne, mint hátul, a trágyadomb mellett a sárban, koszban. Alig különbözik a körülötte szanaszét heverő sok szeméttől. Tán patkóinak fele is köztük van, merthogy vasat csak az elülső patáin látni. Az éjszaka sötétje jótékonyan takarja el a lepusztult udvarvéget, de a ló szemét el nem rejtheti. Egyenként pislognak vissza benne a csillagok és néha meg-megremegnek, mikor a kibuggyanó könnycseppekben végre összeölelkezhetnek. A jószág örömkönnyei ezek. A trágyadombon virág nyílik, arrafelé néz, de nem a szépséges szirmoknak örül. Sokkal-sokkal messzebbre tekint, az elülső tornácra, ahonnan halk mocorgás hallatszik, vagy tán annál is tovább. A bölcsőben, a tücsökciriplős nyári melegben pöttöm gyerkőc alszik, aki talán épp gyémántszeges patkóról, üveghegyről, a kutyafejűről, és örökkön hűséges táltos lováról álmodik...
Aludj jól, kis Mirkó!

Ismerd meg önmagad... a meséden keresztül

2011-04-25T17:32:00.000+02:00

Dátum: 2011. május 21. szombat, 16:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I. Attila út 29. I/7 (kaputel: 24)

Önismereti kalandozás a mesék birodalmában.

Hozdd el a kedvenc meséd és megtudod ki vagy...

Gondoltad volna, hogy a meséd elárulhatja milyen szerepet töltesz be az életedben?

A mesék hét szerepköre hét vérmérsékletnek feleltethető meg... ezek közül melyik jellemez leginkább? És ebből mi következik? Merre és hogyan tovább? Ha dönteni kell mi alapján, mire támaszkodva érdemes?

Képesek vagyunk-e karakterváltásra?

Mesesorozatunk következő előadása a hét szerepkört, mint emberi jellemzőt, vagy vérmérsékletet vizsgálja, megmutatva, hogy melyikben mi a pozitív, előrevivő és mi a negatív, hátráltató erő.

Itt az ideje, hogy újra elolvasd kedvenc meséd, és lásd, most mit mond neked. Ha időben elküldöd nekünk (az előadás előtt max két héttel, azaz május 7-ig) a kedvenc meséd szövegét, akkor azt feldolgozzuk és az előadás során mindenképp foglalkozunk vele.

Előadók: Apáti János, Dr. Bácskai Csegő, Schumy Erika
Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft.

Mesélő költészet

2011-04-25T17:29:00.000+02:00

Dátum: 2011. április 30. szombat, 18:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I. Attila út 29. I/7 (kaputel: 24)

A magyar népköltészet mezejéről nyújt át egy csokorra valót Mocskonyi Gergely szombati előadói estjén. Arany János és Petőfi Sándor versei mellett palóc és dél-alföldi népmeséket hallunk hegedű- és gitárszó kíséretében.

Ízelítő:

Petőfi Sándor: Hírös város az Alföldön Kecskemét, Alku - szatmári népdal feldolgozásban, A négy ökrös szekér

Arany János: A hegedű, A bajusz

Népmesék: Saját gyűjtésű palóc népmese, Dél-alföldi népmese

Berecz András gyűjtéséből székely mese, A szőlősgazda furulyája

Zene:hegedűn dunántúli népzene, gitár, ének...

„Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.”
/Petőfi Sándor – A négyökrös szekér/

Előadó: Mocskonyi Gergely előadóművész
Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft.

Álmok... és varázsmesék

2011-03-11T14:23:00.000+01:00

Dátum: 2011. március 26. szombat, 16:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I., Attila út 29. I/7. (kaputel.: 24)

Az álmok és mesék világa rendkívül hasonlatos. Más szabályok érvényesek mint a megszokott, hétköznapi "valóságunkban". A mesék hősei számára mindkét világ ismert, mindkettőben otthonosan mozognak, míg a többiek a körülmények rabjai, elalszanak ha álmosak... "de bizony a legidősebb legénynek hamar lekoppant a szeme, csak Mezőszárnyasi maradott ébren."

Minek köszönhetően tudnak ébren maradni a mesék hősei? És miért tudnak nyugodtan aludni veszedelmek idején? Mi kapcsolat van a halhatatlanságot kereső mitikus Gilgames utolsó próbája és Mezőszárnyasi útja között?
Mit tehetünk álmainkban és mit nem? Mit engedhetnek meg maguknak a mesehősök és mit nem?

Az alvás közben látott álmok, a varázsmesék világa és a szebb-jobb jövőről szőtt éber álmok között tán nem véletlen a sok hasonlóság.

Az álmokról lemondani nem lehet. Ha a felnőttek nem támogatják a fiatalok megvalósítható álmait, akkor ők alternatív - ha máshogy nem megy - illegális utakat keresnek; alkohol, drog, szélsőséges viselkedés... ahol viszont nem az álmaikkal, csak azok árnyékával találkoznak. A lélek ettől továbbra is éhes és követelőző marad, eluralkodhat benne az "önvédelmi" önzés és erőszak, nem tisztel se istent, se embert... de fél, nagyon fél, elsősorban önmagától és tán attól, hogy örőkké éhes marad. Ha viszont néha hazatérhet valódi hazájába, az őt megillető szabad világrészébe, akkor erős lesz, nyugodt, együttműködésre kész. Tisztelni és védeni fogja az életet, annak minden megnyilvánulásával együtt, és nem fél a haláltól.

Előadók: Apáti János, Schumy Erika, Dr. Bácskai Csegő
Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft

Ne féljünk a királylánytól!

2011-02-25T15:03:00.001+01:00

Dátum: 2011. február 26. szombat, 16:00

Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I., Attila út 29. I/7. (kaputel.: 24)

Félelem és győzelem a varázsmesékben

A varázsmesék mindegyike komoly nehézségeket tár elénk, ezek egyik legnagyobbika a félelem: bezárt ajtók, sötét erdők, sárkányok, boszorkányok... alvilág. Kertelés nélkül írják le a gondokat, de nem részletezik fölöslegesen. Épp csak annyira, hogy tudhassuk, mi a teendőnk.
Mitől kell tartani a leginkább? A sárkányoktól? Vagy sokkal inkább a sárkányok anyjától, a boszorkánytól? Vagy náluk is rettenetesebb a vasorrú bába vagy a Kapanyányi Monyók?... Vagy tán csak nem épp a királylánytól félünk a leginkább? Attól, amit ő jelent – jelenthet: a valódi szabadságtól, amely épp az elkötelezettségben rejlik?
A királylány az, aki Kurcsi Minya apó havasi meséjében a félelemkeresőt megtanítja félni... másutt ő tartja pórázon a sárkányt, amely ellen a hős küzd... Miért van az, hogy a sárkány elrabolta királylány sosem fél?
Hogyan lehet, hogyan érdemes – a varázsmesék tanulsága szerint – a félelmekkel szembenézni? És kitől-mitől is félünk valójában...?
Előadó: Apáti János

Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft.

Férfivá és nővé avatási rítusok nyomai a varázsmesékben

2011-01-11T12:13:00.001+01:00

Dátum: 2011. január 15. szombat, 16:00

Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I. Attila út 29. I/7 (kaputel: 24)

Minden felnőtt gyerekként kezdte... még Fehérlófia, Mezőszárnyasi, Vitéz János, Csipkerózsika, Hófehérke és Hamupipőke is.
A mese végére véget ér a hős gyerekkora, új élet, szebb és boldogabb világ vár rá... a felnőttek világa.
Mitől lesz boldogabb a felnőtt élet mint a gyermeki?
Miért gondoljuk ezt ma sokszor épp fordítva?
Miért nem akar ma sok gyerek felnőni...?
A varázsmesék megőrizték a hajdan volt férfivá és nővé avatási rítusok nyomait. Ezek során felkészítették az ifjakat, fiúkat és lányokat mindarra, ami a következő életszakaszban rájuk vár... Féltek ettől a változástól, de vágytak is rá. Tudták, hogy nehéz lesz, de azt is tudhatták, hogy mindig lesz aki segít és van értelme végigjárni az utat.
A varázsmesék eleinte tán nem is mesék voltak, hanem szívbemarkolóan igaz tanítások a világról, emberről, természetről... tanítás, amely révén az ismeretek megszerzésén túl a fiatalok önmagukra találhattak, legyőzhették félelmeiket, felfedezhették a bennük rejlő kiapadhatatlan erőforrásokat... boldogan és bizakodással nézhettek a jövő elébe.
Ma nincsenek felnőtté avatási rítusaink és a varázsmesék is már „csak mesék”...
Ezzel a szemmel is érdemes megvizsgálni ezeket az „igaz történeteket” és azok tükrében önmagunkat. Ahogy a mesei cselekmények formai sokszínűsége mögött megdöbbentően egyszerű, egységes eseménysor és világkép bontakozik ki, talán a mi életünk is sokkal több vonásában hasonlít egymásra mint amit a felszín kavalkádja egymásból láttatni enged.
Előadásunk során áttekintjük, melyek a varázsmesék felnőtté válást segítő legfőbb tanításai és praktikus tanácsai, hogyan segíthetnek uralni a kapunyitási pánikot, milyen folyamatokat és nehézségeket írnak le, melyekre hogyan készítenek fel... milyen felnőtt életre számíthatunk, ha újra komolyan vesszük a meséket?

Előadó: Apáti János

Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft.

A vak ló esete a Mirkó királyfival

2010-03-30T11:58:00.002+02:00

Mirkó királyfi szert tesz a táltos lóra. Ízelítőül néhány részlet, párbeszéd a varázsmeséből:

De Mirkó ügyet sem vetett rájuk, ő azt a girhes-görhes csikót várta. Jött az is, jó messzire a többi után. S ahogy az öregasszony mondta: mikor a kapu alá ért, farkával úgy megsuhintotta a kapubálványt, hogy megrendült belé a palota.
...
Mirkó hamar fölnyergelte-kantározta a táltost, felkötötte kardját, övébe szúrta drágagyöngyös karabélyát, s fel akart pattanni a táltos hátára.
- Hohó, kicsi gazdám - szólt a táltos -, várj még csak egy kicsit! Vezess ki a városból, s a városon kívül ülj föl majd reám.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám!
Mirkó kinyitotta.
- Mit gondolsz, hol vagyunk?
- Ha jól szemlélem, a rézhídnál.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám!
- Kinyitottam, édes lovam.
- Hát most mit látsz, kicsi gazdám?
- Ezüsthidat, édes lovam.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám!
- Kinyitottam, édes lovam.
- Mit látsz, kicsi gazdám?
- Látok egy aranyhidat s a két végén két-két oroszlánt.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám! Mit látsz?
- Látok egy éktelen magas üveghegyet.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám, mit látsz?
- Látok magam alatt valami feketeséget, akkorát, mint egy jó nagy tál.
...
- Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám, mit látsz?
- Látok hátrafelé gyönge világosságot, magam előtt pedig olyan vastag sötétséget, hogy a fejszét föl lehetne rá akasztani.
...
- No, kicsi gazdám, mit látsz most?
- Látok, édes lovam, egy rengeteg nagy rétet, amelyiken csupa selyemfű terem. Ha jól szemlélem, ez lészen a selyemrét.
...

A táltos ló alig tud menni, a városban nem tud közlekedni... Vajon miért kézdezgeti állandóan Mirkót, hogy mit lát. Ő nem látja amit a királyfi? Valószínűleg nem. Szerintem a táltos ló vak. Pontosabban vak az evilági dolgokra, Mirkó meg ugye ebben él, így nem mindegy, hogy mit érez, mit észlel. Talán ezért kell megkérdezni mindig őt is, hogy az evilági szemével mi látható... a másik oldalt a táltos pontosan érzékeli, ezért is haladnak olyan gyorsan és érnek pontosan oda ahova készülnek.

Ha a válasz igaz, akkor az újabb kérdéseket vet fel.

Feltétlen vakká kell válni az evilági dolgokra ahhoz, hogy az ember táltossá válhasson?
Mi történne, ha elveszne a táltos csikóról való tudás? Elveszhet vajon? Vagy ha semmit nem teszünk is fennmarad...?
...

A teljes mesét itt lehet elolvasni: Mirkó királyfi :-)

A varázsmesék táltos hősei - előadás és szeminárium

2010-02-13T09:36:00.000+01:00

Dátum: 2010. április 17. szombat, 16:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz Központja, VIII. Rigó u. 6-8.

Szimbólumok a varázsmesékben 2. rész

A meséket nem szabad szó szerint érteni. Ezt minden felnőtt jól tudja. De azt már kevesebben, hogy miféle értelmezési lehetőségei vannak egy-egy varázsmesének, és ezek közül melyeket érdemes alaposabban megismerni és a mesejátékokba, mesemondásba beépíteni.

A varázsmesék javarésze beavatási, avatási történetként is megállja a helyét. A mesekutatók többsége ebben egyetért. A magyar népmesék táltos avatási szertartások leírásaként is ismeretesek: Fehérlófia, Mezőszárnyasi, Vitéz János, Rózsa királyfi... A táltos ismeri az emberi lélek titkát, az élet-halál kapuját... Az avatási rítusok, a lélek halálba tartó útjáról szóló tanítások és a varázsmesék eseményei szoros rokonságot mutatnak. Mi a jelentősége ennek? Ha ismerjük a részleteket, vajon máshogy mondjuk el a gyerekembernek a mesét?

A mesék egyik legfőbb szimbóluma az Út. A hős hosszú és rejtélyes utat jár be míg révbe ér. Bár előre tudjuk mi lesz a vége - győzni fog és eléri célját - izgat bennünket az út maga is, sőt, a legtöbbször kíváncsibbak vagyunk rá, mint a kurtán felvillantott célra. Vajon miért? Miért érdekes az út, és nemcsak a cél? Mit keres a gyermeki lélek, miközben a hőst követi útján át a másik világba, legyen az a lenti vagy a fenti, és vissza... haza. Vajon melyik oldalon van az ő igazi otthona? Miért kellett a halhatatlanságra vágyó királyfinak a végső megszabadulás után még egyszer visszatérnie a halál birodalmába?

Vajon melyik mese jó, és melyiktől kell óvakodnunk? Sokféle mesével találkozhatunk, és sokszor felüti fejét bennünk a bizonytalanság. Mesekutatásunk legfőbb célja, hogy segítse megválaszolni ezt az alapvető kérdést. Receptet nem adunk, de szempontokat a választáshoz igen. Ahogy az ételek esetében is vannak táplálók és mérgezők, a mesékkel kapcsolatban is ugyanez elmondható. Ha nem is tart ott a mesekutatás ahol az élelmiszerek vizsgálata, kirajzolódnak már egyértelmű ismérvek. Melyek ezek? Miről lehet már bizonyossággal tudni, hogy jelentősen meghatározza a mese értékét? Ebben az értékteremtésben vagy hitványodási folyamatban mekkora és milyen szerepet kap a mesemondó? Mennyire számít hogy hogyan tálaljuk a varázsmesét? El lehet-e rontani? Vagy a mese varázslatossága már önmagában garancia?

Mi a varázsmesék legfontosabb üzenete? Egy ősi, mitikus tanítás szerint van valami, amit egyetlen ember sem kerülhet el. Mi az? Mi vár mindenkire az Út végén elkerülhetetlenül? A bölcsek tanításai szerint: a boldogság. Vajon kik írták a varázsmeséket...?

A szemináriumon lehetőség nyílik a különböző tanulmányozási módok megismerésére és gyakorlására is.

A kurzus első előadása: Sárkányok és királylányok, 2010. április 10.

Előadó: Apáti János és az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportja

Belépődíj: 600 Ft, diákoknak és munkanélkülieknek 500 Ft

Sárkányok és királylányok - előadás és szeminárium

2010-02-12T09:35:00.000+01:00

Dátum: 2010. április 10. szombat, 16:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz Központja, VIII. Rigó u. 6-8.

Szimbólumok a varázsmesékben 1. rész
A mesékkel kapcsolatos legsarkalatosabb kérdésnek a mesemondást és a mesék eljátszását tekintjük. Ezek a mesék világának legfontosabb eseményei. A varázsmesék hőse a királylányt keresve megküzd a sárkánnyal. Hogy viszonyulnak ők hárman egymáshoz? Mi a szimbolikus jelentésük? A mesejáték során mire kell figyelnünk, ha a sárkány bőrébe bújunk?
A sárkány elrabolja a királylányt és fogva tartja... Ezzel a természete szerint egymástól távol álló két véglet így természetellenes közelségbe kerül. Megbomlik a harmónia, és ezzel megteremtődik a lehetősége, hogy megjelenjen az, aki helyreállítja, mert a mesében, ahogy a természetben is, mindig helyreáll a rend. Az új rend viszont nem a régi. Valami megváltozott. A hős nem az eredeti állapotokat állítja vissza, hanem egy megújult, jobb világ alapjait teremti meg.
A harc a sárkány ellen zajlik a királylányért. Ők ketten testesítik meg a mese két szélső pólusát, köztük teremtődik meg az a feszültség, amely a hőst cselekvésre készteti. De mi történik közben a királylánnyal a sárkány várában? Mit is akar valójában a gonosz bestia? Milyen módszerekkel lehet legyőzni?

A három archetipikus küzdelmet három mesén keresztül vizsgáljuk: Fehérlófia, Rübezhal, Király fia Fjorentinosz.

A hős segítőtársai valójában a hős képességeinek, erényeinek megszemélyesítői. De a mese vizsgálható úgy is, mint az egy személyen belül zajló indíttatások közötti feszültségek megjelenése és a belső béke keresése, meglelése. Mit jelent ekkor a királylány? Hol lakik a belső sárkány? Kinek felel meg az útnak indító és a varázslatos adományozó?

És mi történik mindeközben a mesemondóval?
Az előadás és szeminárium során azzal is foglalkozunk, hogy az előbbi kérdéseknek a megválaszolása hogyan segíti a szülőt és a pedagógust nevelői munkájában. Mi segíti a felnőttet abban, hogy saját hőstörténetében is győzedelmeskedjen? Hogyan tud a nevelés, mesemondás és mesejáték során megújult világot teremteni önmagában, új lehetőségekkel, új inspirációval telítődni...

A szemináriumon lehetőség nyílik a különböző tanulmányozási módok megismerésére és gyakorlására is.

A kurzus második előadása: A varázsmesék táltos hősei, 2010. április 17.
Előadó: Apáti János és az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportja

Belépődíj: 600 Ft, diákoknak és munkanélkülieknek 500 Ft

A varázsmesék hét szerepköre

2010-02-11T14:24:00.000+01:00

V. J. Propp orosz morfológus kutatásai rávilágítottak, hogy a varázsmesék esetében a formai és cselekménybeli gazdagság mögött meglepő egyszerűség és következetesség rejlik. A mesék lényegüket tekintve egyszerűek, hűen követik a belső törvényeket, ami a közös gyökér, a közös múlt és a közös jövő alapja. Legbelül, a struktúrájukat tekintve ugyanúgy épülnek fel. „a varázsmesék kettőssége: egyfelől bámulatos színgazdagság, változatosság és tarkaság, másfelől viszont hihetetlen egyöntetűség és monotónia jellemzi őket.”

A hét szerepkör: Hős, Ellenfél (károkozó), Adományozó (felfegyverző), Segítőtárs, Királykisasszony (keresett személy) és apja, Útnak indító, Álhős.

Ők együtt egy teljes világot alkotnak. Bárkit kihagynánk közülük, ez a teljesség, az „egész”-ség sérülne meg. Akkor is megbomlik a harmónia, ha valaki közülük nem a neki megfelelő helyet tölti be. Például a sárkány garázdálkodik (azaz uralkodik) a királyságban, elrabolták a királylányt, a testvéreket elátkozták vagy a gonosz vezír vette át a hatalmat. Ezek a szerepkörök értelmezhetők úgy is, mint az ember tudatállapotainak, vágyainak a megszemélyesítői. Ezt nevezzük Egyéni kulcsnak, azaz egy emberre vonatkoztatott megfeleltetésnek. Ez esetben minden szereplő valamely bennünk rejlő indíttatás vagy képesség megszemélyesítője.

A hős – Az ember figyelmének a középpontja, a fókuszpont, ahol a tudatunk tartózkodik. Amivel a hős találkozik, az amit észreveszünk a világból, amivel legszebb álmainkban azonosítjuk magunkat. A nagybetűs Ember maga: a nemes célért, az egység megvalósításáért síkra szálló hős.
Az ellenfél (károkozó) – a hős tudott és felismert hibái, azaz mindaz, ami már nem méltó hozzá, meghaladásra ítélt szint jellemzői: önzés, indulatosság, infantilizmus, falánkság, az önkontroll hiánya stb. A konfliktus általában azzal kezdődik, hogy a hős nincs a helyén, azaz a megváltozott (külső vagy belső) világban el kell foglalnia a belső fejlődés révén őt megillető új helyét, és mindaz, ami ebben gátolja őt, sárkányként, bozótként, boszorkányként, szörnyként, vagy tudatlanságként jelenik meg.
Az adományozó (felfegyverző) – A tanító, a Mester. Ez alatt egyéni kulcsban nem külső személyt kell értenünk, hanem azt a tanítást, amelyet a szívünk mélyén már elfogadtunk, és tudjuk valahol legbelül, hogy annak szavára, a belső hangra hallgatnunk kell. A mesék hőse általában tőle kapja az útja során oly fontos „információkat”, felismeréseket. Sokszor felmerül a kérdés: honnan tudta a királyfi, hogy a körtefában a gonosz boszorkány lánya rejtőzik, miről ismerte fel, hogy a sánta gebe a táltos paripa, hogy a rozsdás kalitkában rejtőzik az igazi aranymadár… Ez az intuitív tudás az igazi fegyver az úton minden kísértéssel és ellenféllel szemben.
A segítőtárs – A hős képességei és erényei, amelyeket az úton a próbák alatt szerzett: mesterségbeli tudás, csodás képességek, a sok sok gyakorlás révén megszerzett erő stb. A megkülönböztetőképesség több mesében is a magvakat szétválasztó madarak vagy hangyák képében jelentkezik, a lelkesedés, a kalandvágy, az építő képzelet pedig a hőst az égbe vagy távoli tájakra repítő csodálatos erejű madárként – a lélek szárnyaként.
A királykisasszony (keresett személy) és apja – A boldogság, a teljesség, a jövő letéteményese, aki révén a hős birtokba veheti a királyságot, azaz Önmagát. Ő a CÉL, akiért a parasztlegény vagy királyfi harcba indul, és az ő elérése révén áll helyre ismét a harmónia. Mindenki elfoglalja helyét az új világrendben és új időszámítás kezdődik az új király uralma alatt. A királykisasszonyt csak töretlen akarattal és kitartással, a kétségeket száműzve lehet megszabadítani rabságából. Ő a legfelsőbb egységesítő elem, aki révén újra felragyog a Nap, a Hold és a csillagok.
Az útnak indító – a múlt, a kiindulási helyzet, ahova a legtöbb mesében visszatér a hős, de már új emberként, felnőttként, az ország királyaként. Ezzel lezárul egy teljes ciklus, a spirális fejlődés egy menete. A visszatérés csak látszólag visz vissza a kezdő szituációba. Bár a helyszín a legtöbbször valóban ugyanaz, a szereplők időközben megváltoztak, azaz ugyanoda értünk vissza, de egy szinttel magasabban állunk.
Az álhős – általában az utolsó pillanatban bukkan fel, amikor már minden rendben van, a hős ünnepelhetné a győzelmet… A pont az i-re, az utolsó akadály, vagy néha a végső próba: az éberség próbája. Akkor bukkan fel, amikor a hős már hazafelé tart, oldalán a megszabadított királykisasszonnyal. Ekkor vet cselt az álhős és rabolja el a királylányt. Az utolsó pillanatban, a győzelem idején is ébernek kell maradni. A győzelmet megtartani sokszor legalább olyan nehéz, mint kivívni azt.

Dargay Attila: Variációk egy sárkányra (részlet)

2010-02-05T09:28:00.002+01:00

Sokan sokfélét gondolnak arról, hogy vajon mi történik a sárkány várában (barlangjában) a királylánnyal a mesékben...
Ki tudja vajon az igazságot!? Dargay Attila 1967-ben talán valamit megsejtett a valóságból... :-)

Amúgy ha valakit a téma - mármint hogy mit csinál a királylány a sárkány barlangjában - valóban éredekel, ajánlom figyelmébe a Rübezhal című német mesét.

Könyvajánló: A mese morfológiája

2010-02-03T11:22:00.003+01:00

V. J. Propp: A mese morfológiája
A mesekutatás egyik alapműve. A szerző alaktanilag vizsgálja a varázsmeséket, hogy kimutathatóvá váljanak a köztük lévő hasonlóságok.
Abból indul ki, hogy a mesékben bizonyos szempontból mindegy, hogy a hős királyfi vagy kondás. Az is másodlagos, hogy a királylányt keresi, vagy a testvérét stb. Ebből kiindulva szerepköröket határoz meg, mégpedig hetet: hős, keresett személy, útnak indító, segítőtárs, adományozó, ellenfél, álhős.
Majd a mese eseményeit veszi sorra, újfent csak elvonatkoztatva attól, hogy például palotából indul-e al a hős vagy egy kalyibából, és arra a megállapításra jut, hogy bár a varázsmesék roppant sokszínűek, az események alapmotívumaiból (funkciók) csupán 31 van, és ráadásul a sorrendjük is nagyrészt kötött.
Ezzel a módszerrel valóban leegyszerűsödik a mesék vizsgálata a leglényegesebb elemekre, és mintha csak a mesék anatómiai atlaszát kapnánk a kezünkbe. A szerző kódokkal jelöli az egyes funkciókat és fel is írja az egyes mesék képleteit.

Tapasztalataink szerint a mesék vizsgálata során rendkívül hasznos a Propp által kifejtett elemzési mód, de talán nem érdemes túlságosan részletezni és minden részletében megpróbálni beazonosítani az eseményeket, merthogy egyrészt nincs túl nagy jelentősége a részletek beazonosításának, másrészt pedig maga a szerző is néha következetlenül kezeli őket a könyvében hozott példák során.

A nehezen kezelhető funkciók (esemény-motívum alapegységek) kiváltására tett kísérletünk a "mesekartográfia", amikor is az eseményeket a történelmi térképekhez hasonlóan szabványos (vagyis talán előbb-utóbb szabványossá egyszerűsödő) jelekkel ábrázoljuk, de elvonatkoztatott fizikai-lelki síkokon.

Bár a szerző kijelenti, hogy a vizsgálódásnak ezen módja és eredménye csupán a varázsmesékre igaz, azóta ezt a módszert már alkalmazták mindenféle irodalmi mű, sőt filmek és színművek vizsgálatára is.

2010-01-24T10:44:00.000+01:00

"Hogy a benne rejlő vigasztalás, jelképes értelem és – legfőként – interperszonális jelentés minél teljesebben hasson, helyesebb a mesét elmondani, mint felolvasni. (...) Azért jobb a mesét mondani, mint felolvasni, mert így jobban alkalmazkodhatunk a helyzethez és a gyermekhez." Bruno Bettelheim

Varázsmesék gyűjteménye

2010-01-24T09:13:00.000+01:00

Harminc varázsmese

Az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportjának válogatása

„A teher felvételénél kell segédkezni, nem a levételénél.”
Püthagorasz

A gyűjtemény a magyar mesevilág kincseiből válogattatott. Varázsmesék a javából.

Sokféle mese van, legalább oly változatossággal mint az ételeink. Melyek a jó és lélektápláló mesék? Melyek egészségesek és melyek mérgezők? A lélek fogékony a történetekre, ahogy a test is befogadja a megrágott ételt.

De ki és mi alapján választja ki az épp megfelelőt? Hogy érjük el, hogy az igazat, a jót és a szépet, a testi-lelki egészséget megalapozót kedvelje és keresse a lélek?

"A nevelés tehát éppen az „elfordítás” mestersége, vagyis annak a képessége, hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban, nem pedig annak mestersége: mint lehet a látást a neveltbe beléplántálni, hiszen a látása már eleve adva van, csak nem a jó felé fordul, és nem azt nézi, amit kell – ezt kell hát kimesterkednünk." /Platón: Állam 518d/

A varázsmese gyűjtemény

Platón a mesékről

2010-01-24T09:12:00.000+01:00

„S a mesemondással előbb élünk a nevelésben, mint a testgyakorlással.
... S tudod-e azt is, hogy mindenféle dologban a kezdet a legfontosabb, általában is, de különösen a fiatal és zsenge lényeknél. Hiszen leginkább ilyenkor lehet őket formálni, s vésődik beléjük az a forma, amelyet bennük ki akarunk alakítani.
... S mégis olyan könnyen belenyugodnánk abba, hogy gyermekeink jöttment emberek által találomra összetákolt meséket hallgassanak, s olyan nézeteket fogadjanak lelkükbe, amelyek legnagyobbrészt ellenkeznek azokkal, amelyeket felfogásunk szerint felnőtt korukban majd vallaniuk kell?” (Platón: Állam 377 a-b)

Amikor nagyanyó mesét mond

2010-01-24T09:09:00.000+01:00

„... elbeszéléseiben mindig tisztán fénylett az indulat nélküli igazság.
Meséit halkan mondja, titokzatosan, arcom fölé hajolva, szemembe mélyedve. Tágra nyílt szemgolyóiból mintha erőt akarna önteni szívembe, hogy annál magasabbra emeljen engem.” Gorkij