Platón a mesékről

„S a mesemondással előbb élünk a nevelésben, mint a testgyakorlással.
... S tudod-e azt is, hogy mindenféle dologban a kezdet a legfontosabb, általában is, de különösen a fiatal és zsenge lényeknél. Hiszen leginkább ilyenkor lehet őket formálni, s vésődik beléjük az a forma, amelyet bennük ki akarunk alakítani.
... S mégis olyan könnyen belenyugodnánk abba, hogy gyermekeink jöttment emberek által találomra összetákolt meséket hallgassanak, s olyan nézeteket fogadjanak lelkükbe, amelyek legnagyobbrészt ellenkeznek azokkal, amelyeket felfogásunk szerint felnőtt korukban majd vallaniuk kell?” (Platón: Állam 377 a-b)