Dátum: 2011. január 15. szombat, 16:00
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I. Attila út 29. I/7 (kaputel: 24)
Minden felnőtt gyerekként kezdte... még Fehérlófia, Mezőszárnyasi, Vitéz János, Csipkerózsika, Hófehérke és Hamupipőke is.A mese végére véget ér a hős gyerekkora, új élet, szebb és boldogabb világ vár rá... a felnőttek világa.
Mitől lesz boldogabb a felnőtt élet mint a gyermeki?
Miért gondoljuk ezt ma sokszor épp fordítva?
Miért nem akar ma sok gyerek felnőni...?
A varázsmesék megőrizték a hajdan volt férfivá és nővé avatási rítusok nyomait. Ezek során felkészítették az ifjakat, fiúkat és lányokat mindarra, ami a következő életszakaszban rájuk vár... Féltek ettől a változástól, de vágytak is rá. Tudták, hogy nehéz lesz, de azt is tudhatták, hogy mindig lesz aki segít és van értelme végigjárni az utat.
A varázsmesék eleinte tán nem is mesék voltak, hanem szívbemarkolóan igaz tanítások a világról, emberről, természetről... tanítás, amely révén az ismeretek megszerzésén túl a fiatalok önmagukra találhattak, legyőzhették félelmeiket, felfedezhették a bennük rejlő kiapadhatatlan erőforrásokat... boldogan és bizakodással nézhettek a jövő elébe.
Ma nincsenek felnőtté avatási rítusaink és a varázsmesék is már „csak mesék”...
Ezzel a szemmel is érdemes megvizsgálni ezeket az „igaz történeteket” és azok tükrében önmagunkat. Ahogy a mesei cselekmények formai sokszínűsége mögött megdöbbentően egyszerű, egységes eseménysor és világkép bontakozik ki, talán a mi életünk is sokkal több vonásában hasonlít egymásra mint amit a felszín kavalkádja egymásból láttatni enged.
Előadásunk során áttekintjük, melyek a varázsmesék felnőtté válást segítő legfőbb tanításai és praktikus tanácsai, hogyan segíthetnek uralni a kapunyitási pánikot, milyen folyamatokat és nehézségeket írnak le, melyekre hogyan készítenek fel... milyen felnőtt életre számíthatunk, ha újra komolyan vesszük a meséket?
Előadó: Apáti János
Belépődíj: 800 Ft, kedvezménnyel 600 Ft.
